Állsz a villamoson, tele van a hócipőd a mai nappal és még kapaszkodni sem tudsz. Ellőtted egy srác ül, éppen SMS-t pötyög. Jól látod a kijelzőjét. Unatkozol és kíváncsi is vagy, így meglesed. Csak óvatosan, lassan, a szemed sarkából, hogy észre ne vegye.... Elégedetten bólogatsz, ki tudod olvasni. "VILIN VOK, BÜDÖS VAN..." írja, s hirtelen elrántja a telefont. Észrevett. Elkapod a tekinteted, mintha a Kihajolni veszélyes! táblát nézted volna csak. Nem segít, ez egyenes bukás. Vörösödik a fejed, próbálsz másra koncentrálni. A holnapi meló, az otthon váró vacsi, a kutyád... s akkor megérzed... Valóban büdös van. Az aluljáró orrfacsaró bűze keveredik alkohollal és dohánnyal. Megszagolod magad, s megkönnyebbülve könyveled el, nem te vagy. Még tart a reggeli deo. Körülnézel, hogy hol lehet a forrás. 

Ma megéreztem a tavaszt. Már nagyon hiányzott. Szeretem ezt az évszakot, ahogy a nap még gyengélkedő sugara versenyt fut a lenge széllel az arcomon.

Ültünk az öreg Duda partján. Lábunk előtt a nagy, kék és tekintélyparancsoló folyó andalgott tova. Egyszerre megnyugtatott és felizgatott. 

Vége a hétnek, örülök. Kicsit sűrű volt. Belassultam, mint ez a kis sárga villamos, amin döcögök hazafelé. Letettem a kólámat a lábam mellé. Elgurult. Észre Sem vettem. Egy kedves lány kocogtatta meg a vállam és adta vissza az üdítőt. Leült velem szembe. Jó kedve van, mosolyog. Jól áll neki, széppé teszi amúgy átlagos arcát. Ki-kinéz az ablakon, várja, hogy elérjük a megállót és folytathassa az útját, feltehetőleg haza. Vajon minek örülhet? Mindegy is. De azért irigylem kicsit.

"Szép ez a Budapest, de nem laknék itt soha" mondják. Pedig nem így van. 18 éves koromig én is ezen a véleményen voltam, de aztán meguntam a vidéket. Több kellett. Nyüzsgés, pezsgés, kaland, élet. És minden megváltozott...