Állsz a villamoson, tele van a hócipőd a mai nappal és még kapaszkodni sem tudsz. Ellőtted egy srác ül, éppen SMS-t pötyög. Jól látod a kijelzőjét. Unatkozol és kíváncsi is vagy, így meglesed. Csak óvatosan, lassan, a szemed sarkából, hogy észre ne vegye.... Elégedetten bólogatsz, ki tudod olvasni. "VILIN VOK, BÜDÖS VAN..." írja, s hirtelen elrántja a telefont. Észrevett. Elkapod a tekinteted, mintha a Kihajolni veszélyes! táblát nézted volna csak. Nem segít, ez egyenes bukás. Vörösödik a fejed, próbálsz másra koncentrálni. A holnapi meló, az otthon váró vacsi, a kutyád... s akkor megérzed... Valóban büdös van. Az aluljáró orrfacsaró bűze keveredik alkohollal és dohánnyal. Megszagolod magad, s megkönnyebbülve könyveled el, nem te vagy. Még tart a reggeli deo. Körülnézel, hogy hol lehet a forrás. 

Jobbodon egy harmincas éveiben járó öltönyös, jól szituált ürge. Telefonál. Valami tárgyalás részleteit egyeztetheti, úgy tűnik nem éppen úgy alakul, ahogy eltervezte. Ideges. Egy kád parfümben fürödhetett reggel. Biztosan nem ő az. Kutatsz tovább. Balodon egy lány bámul ki az ablakon. Olyan, mint egy mangafigura. Vasagkeretes, fekete szemüvege és nagy, kék, bociszeme van. Kockás kabátja alól kikandikál az ünneplőszoknyája. Suliól jöhet. Vajon milyen ünnep lehet ma? Nem rémlik. Mereven néz előre. Nem a tájat pásztázza, csak bambul ki üresen a fejéből. Veled is elő szokott ilyen fordulni, mikor nagyon fáradt vagy. Finom virágillat árad felőle. Ő sem lehet.

Nagy a zsúfoltság, nem tudsz forgolódni. Ahogy következnek a megállók, a tömeg nem fogy, csak a bűz közeledik. Még pár állomás és a Móriczon vagy. Át kéne szállni egy másik villamosra, de sokára jön a következő. Mérlegeled a helyzetet. Vagy leszállsz és vársz egy fél órát a 41-re, vagy vállalod a rizikót, hogy mellédkeveredik a szag tulajdonosa, de előbb hazaérsz. Már nagyon éhes vagy, úgyhogy kockáztatsz. 

Még egy utolsó fohász a magasságba, mielőtt lefékez a vezető. Szépen, sorban, lassan ürül a kocsi. Még semmi változás. Alig szálltak fel páran. Pásztázod a terepet, de nem látsz semmi gyanúsa. Becsukódik az ajtó. Nincs menekvés, fennragadtál. Lepereg előtted az egész életed. Itt fog érni a vég, ezen a sárga, berregő kicsi villamoson fogsz megfulladni. Ha meglátod, biztosan kidobod az ablakon.

Ahogy kigördül a megállóból a szerelvény, elhalad a céltalanul ballagó, kannásbort szorongató mellett, akit oly nagyon kerestél. Lassan kitisztul a levegő, te is hazaérsz, a meleg, tiszta otthonodba, ahol vár már  a finom,bőséges vacsora...