Vége a hétnek, örülök. Kicsit sűrű volt. Belassultam, mint ez a kis sárga villamos, amin döcögök hazafelé. Letettem a kólámat a lábam mellé. Elgurult. Észre Sem vettem. Egy kedves lány kocogtatta meg a vállam és adta vissza az üdítőt. Leült velem szembe. Jó kedve van, mosolyog. Jól áll neki, széppé teszi amúgy átlagos arcát. Ki-kinéz az ablakon, várja, hogy elérjük a megállót és folytathassa az útját, feltehetőleg haza. Vajon minek örülhet? Mindegy is. De azért irigylem kicsit.